Ma volt az első órám a nyelviskolában. Kicsi csoportba járok, összesen nyolcan vagyunk diákok. A tanárnő német. Még szoknom kell kicsit a kiejtését, mint a többi hallgatóét is, ugyanis eléggé különböző helyekről érkeztünk, így mindenki más akcentussal mondja a szavakat. Van egy francia, egy portugál, egy koszovói nő, egy magyar férfi, két thaiföldi lány és egy japán srác. Mindegyikük nagyon szimpatikus, vidám, kedves.
Az egyik thai lánnyal együtt mi voltunk csak az újoncok, a többiek már ismerték egymást a korábbi órákról. Ugyanis kiderült, hogy ők a tankönyvnek már majdnem a végén járnak. Háromhónapos kurzusok vannak, és - ellentétben azzal, ahogyan én korábban gondoltam, - nem fejezik be ennyi idő alatt a könyvet. Szóval mi ketten belecsöppentünk egy már elkezdett tanulási folyamat közepébe. De talán pár hónap múlva indul egy csoport, akikkel teljesen elölről el tudom kezdeni az anyagot, így az sem fog kimaradni az életemből.
Ma főleg hallás utáni szövegértési feladatokat csináltunk, és volt egy kis nyelvtani anyag is, amit igazság szerint, otthon már tanultam, de azóta kissé megkopott a tudásom. Nem baj, majd előkapom a Német nyelvtan könyvemet, és áttanulmányozom újra - immáron magyar nyelven a tudnivalókat. Mert minden nagyon jól ment az órán, de a nyelvtani dolgokat németül kicsit nehéz megérteni és felfogni. Örülök, hogy még Magyarországon gondoltam erre és magammal hoztam a "Bibliát".
