Nagy utazás

Szombaton vonatra szálltam, és meglátogattam a nővéremet, aki szintén Svájcban él. Keresztben szinte átszeltem az egész országot. Többszöri átszállást követően, körülbelül három és félórás út után érkeztem meg hozzá. Majd ugyanazt az utat tettem meg vasárnap, visszafelé is.

Vannak emeletes vonatok is. 

Az itteni vonatközlekedést nem is érdemes a hazaival összehasonlítani, annyi a különbség, hogy hamar belefáradnánk a felsorolásba. A vonatok pontosan indulnak és érkeznek, a kocsik modernek és tiszták, senki sem dohányzik sunyiban az ajtóknál és nem kell lesni az állomás nevét a vasúti épület falán, ugyanis a hangosbemondó előre figyelmeztet, melyik megálló következik. És a kalauz is közli veled ezt az információt, ha épp arra jár,  ugyanis ők itt nem azzal kezdik az ellenőrzést, hogy "Új felszállók menetjegyét kérem", hanem azzal, hogy a "Következő megálló (mondjuk) Zürich Hauptbahnhof". Ezt vagy hangosan, az egész vagon utazóközönségének mondják vagy személyesen az utasoknak, miután megnézték a jegyüket.

És a csatlakozások kérdéskörét is tökéletesen meg tudták oldani: még a legtávolabbi helyekre is néhány percenként indulnak járatok. Nekem összesen fél órát kellett várnom az állomásokon (három átszállással utaztam), de mire odaértem, már vagy bent állt a vonat vagy két percen belül megérkezett, így nem kellett a peronon fagyoskodnom. Néha viszont futni kell, mert csak pár perc van az átszállásra. Az egyetlen hátránya ennek a "luxusnak", hogy igencsak elkérik az árát, ugyanis nagyon sokba kerül itt a tömegközlekedés. Még szerencse, hogy van Halbtaxom, azaz olyan igazolványom, mellyel fele áron utazhatok.

A zürichi HB "mindent tudó" kék táblája

A peronokat itt általában nem csak számokkal látják el, hanem felosztják őket A, B, C területekre is. Szóval ha erre jártok, és vasúttal utaztok, figyeljetek erre is, nem mindegy ugyanis, hol várjátok a vonatotokat. De az információs táblákról vagy kijelzőkről, amikkel tele van minden állomás, úgyis minden fontos dolgot le tudtok olvasni, amire szükségetek van. Sokszor még azt is kiírják, hogy hány kocsit foglal magába az első osztály. Ezek mindig a vonat elején helyezkednek el, és általában ugyanolyan üresek, mint Magyarországon.

Zürichben, amikor hazafelé utaztam és vártam a csatlakozásomat, a szomszéd vágányra épp befutott egy vonat. Valamilyen hegyvidéki helyről érkezhetett, mert tele volt síruhába öltözött emberekkel. Mindenki vitte magával a botjait, sőt sokan még a sícipőjüket is magukon hagyták. Számomra (még mindig) szokatlan látvány volt ez a színes, sportos felvonulás.

Képek forrásai:
Vonatos kép: http://attus.hu/index.php?file=514_es_motorvonat_Zurich_HB_allo
Zürichi HB: http://www.sengers.ch/izueri/hauptbahnhof/hauptbahnhof.asp