Sok idő telt el megint az utolsó bejegyzésem óta. Az elmúlt hetekben otthon voltam, nyaraltam, majdnem három hétig. Kimondva soknak tűnik a tizenkilenc nap, de valójában nagyon gyorsan véget ért. Jöttem-mentem, strandoltam, családoztam, barátnőztem, hajókáztam a Balatonon stb., stb. Alig volt olyan nap, amikor nem mozdultam ki a házból, szinte mindig mentem valahova. Elnézést kérek azoktól, akikkel nem találkoztam, ígérem, ha újra otthon leszek, pótoljuk a dolgot.
A svájci családdal együtt jöttem és mentem Magyarországra. Vagyis szálltam, ugyanis a repülőt választottuk végül a sok lehetőség közül. Ez tűnt a legpraktikusabbnak, hiszen ez a leggyorsabb, és így a kicsiknek sem megerőltető az utazás. Sőt, nagyon klasszul viselték. Sikoltottak az örömtől, mikor Bernben meglátták a repülőnket a váróterem ablakából. A gépen sem volt semmi gond velük, pedig mi attól tartottunk, hogy majd végig bőgni fognak. A biztonság kedvéért vittünk magunkkal csokit és laptopot a kedvenc mese dvd-vel együtt, és a pityergős pillanatokban be is vetettük őket.
Budapesten, a biztonsági ellenőrzés előtt elfelejtettük kiönteni a gyerekek itatópoharából a vizet. És nagy meglepetésünkre nem lett gond belőle, csupán csak bele kellett innom az őr előtt az üvegbe, és vihettük is tovább magunkkal a folyadékot. Mi meg úgy tudtuk, semmilyen italt, folyékony dolgot, ami az ellenőrzött zónán kívülről származik, nem szabad felvinni a gépre. Hát, tévedtünk...
Egyébként nagyon klassz érzés volt az itteni klíma után belecsöppenni a magyar nyárba. Már vártam arra a tikkasztó melegre. Mondjuk azért örülök annak, hogy a több hétig elhúzódó negyven fokot épp elkerültük. Visszajönni viszont rossz volt. Már első este észrevettük, hogy nem Magyarországon vagyunk: nyolc órakor hűvös volt és rengeteg felhő volt az égen. Másnap reggel, úgy kilenc körül pedig még mindig nem melegedett fel kellően a levegő, aztán délután is hol előbújt, hol eltűnt a nap. Azóta pedig eső is színesíti a kínálatot. De már újra visszaálltam erre a klímára és beérem azzal a kevés napsütéssel, ami akad.
És a repülőről leszállva, a hazaautókázás közben feltűnt nekünk az is, hogy az akkori kellemes, harminc fok feletti időben a svájciak többsége hosszú nadrágban és általában hosszú ujjú pólóban sétálgat az utcákon. Biztos ők azok, akik nem hiszik el, hogy néha egész nap jó idő van Svájcban, s nem csak öt percre süt ki a nap.
S hogy ne csak szöveges bejegyzés legyen ez az írás is, megmutatom, melyik két dal szólt a repülőn a landolást követően, mialatt begurultunk a helyünkre.
Ezt hallgattuk Budapesten
Ezt hallgattuk Bernben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése