Katival lángost akartunk enni, és mivel itt nem lehet kapni, nekiálltunk mi magunk elkészíteni. Anyutól beszereztem a receptet, megcsináltam a tésztát. Mivel egyikünk sem sütött még lángost, nem volt gyakorlatunk a tészta kinyújtásában sem. Kisebb nehézségek, többszöri próbálkozások után végül csak sikerült belejuttatnunk a néhol vastagra sikerült, inkább ovális, mint kerek adagokat az olajba. Roger első reakciója: "Hát ez nem úgy néz ki, mint Magyarországon szokott." Kicsit morcosan, de azért nevetve felvilágosítottuk, hogy ez volt az első alkalom, hogy ilyet készítettünk. Majd megjegyezte, hogy "Viszont nagyon finom lett."
És ha már magyar kaját ettünk, gondoltam, illene a pillanathoz a Magyarország-Svédország férfi kézilabda meccs, amit épp közvetített a tévé. Szóval evés közben azt néztük/hallgattuk. De még jobb lett volna az este, ha máshogy alakul a mérkőzés vége.
Péntek II. rész:
Valójában ez lehetne az első rész is, de mivel ez a történet átnyúlik szombatra is, inkább későbbre tettem. Péntek a takarító nap, így amikor a kicsik délben alszanak, kiporszívózom a földszintet, aztán délután az emeletet is.
A nappaliban a gyerekek játékai raffiakosarakban vannak a földön. Miután felpakoltam őket a kanapéra, hogy ne zavarjanak munka közben, észrevettem, hogy valami csokidrazsészerűség van a földön. De az - gondoltam - nem lehet, mert nem ettünk mostanában olyasmit. Pár percig tanakodtunk Katival, vajon mi lehet az a sok kis izé, döglött állatok vagy mi? Végül megegyeztünk abban, hogy biztos valamilyen virágmag lesz, amit a kicsik hoztak be az udvarról. Meg is győztem magam, hogy biztos levendula. Miután végeztem a szőnyeggel, elpakoltam a kosarakat a kanapéról, hogy azt is le tudjam takarítani. Akkor vettem észre, hogy még mindig hullik a kosárból a cucc. Na, gondoltam, most már megnézem, mégis milyen virág az, ami ennyire potyog. Kezdtem kipakolni a plüssállatokat, amikor is egy kis világosbarna izé megmozdult alattuk. Ijedtemben azonnal összefogtam a kosár füleit, rohantam vele az ajtó felé, mikor is kiugrott belőle egy kis egér. És naná, azonnal befutott a csajok játszósátra alá. Onnan tovább futott a kanapé, majd a tévétartó pad mögé. Végül berohant a kandalló alá, ahonnan már nem tudtuk kizavarni. Kati elment venni két egércsapdát. Óvatosan felállítottuk őket, párszor majdnem oda is csípték az ujjunkat. Az egyikre magvas kenyeret tettünk, a másikra egy darab szalámit. Aztán egész nap nem hallottunk az egér felől. Másnap reggelre viszont eltűnt a szalámi, a csapda viszont még mindig állt. Ügyesen le tudta húzni róla a kaját. De zsírnyomokat hagyott maga után, így azonnal lebukott, meg is lett pár pillanat alatt a rejtekhelye: visszabújt a kosárba. Roger fogta az egészet, kivitte az udvarra, és csak ott kezdte el kipakolni a játékokat belőle. Mire egyszer csak kiugrott a kosárból és elszaladt a szántóföld felé. A kosárban aztán még macskakaját is találtunk, amit szépen este bevitt magával a kuckójába.
Valószínűleg a macska hozta be a lakásba egyik éjjel, és még szerencse, hogy szinte azonnal fel is fedeztük. Így csak egy plüsskutya füle és egy elefánt feneke bánta a dolgot. És ezek után biztos, hogy egész életünkben fel fogjuk ismerni az egérkakit.
Szombat:
Erre a napra megbeszéltem egy találkozót nővéremmel, Zürichbe. És mivel épp akkor tartották ott a Street Parade-ot, gondoltuk, miért ne mennénk mi is bulizni kicsit. Ezt a parádét minden évben, augusztus elején rendezik meg. Ilyenkor tele a város furábbnál furább emberekkel, akik mindenféle vicces vagy meghökkentő ruhákba bújnak. Mindenhonnan üvölt a techno. Délután négy órakor pedig elrajtol a kamionokból álló konvoj - ekkor indul csak be igazán a buli, ami egészen hajnalig tart.
Az egyórás út végén már örültem, hogy leszállhattam a vonatról, mert már több, mint fél órája a bulira hangolódó, iszogató, hangoskodó emberek között ültem. A nővéremmel együtt szolid utcai ruciban érkeztünk meg a főpályaudvarra. És mikor kezdtünk belemenni a tömegbe, úgy döntöttünk, beszerzünk mi is valamilyen bohókás kiegészítőt. Felpróbáltunk egy csomó kalapot, parókát, szemüveget, de nem voltak az igaziak. Inkább behúztunk az egyik H&M-be, ahol főleg a leértékelt ruhákból, másfél óra elteltével, összeállítottunk egy buliöltözéket magunknak. Ami nem állt másból, mint egy szürke miniszoknyából és két mintás sálból, amit pólóként kötöttünk magunkra. Utána már csak egy kis italt kellett beszereznünk, ami a tömeg miatt sokkal tovább tartott, mint a normális, nyugis napokon szokott. Mondjuk őrülten nagy bulihangulatunk nem volt, meg a techno sem igazán a kedvencünk, így nem maradtunk sokáig a helyszínen. Azért legalább bolondoztunk kicsit.
A legtöbb körülöttünk lévő ember már kellő mennyiségű italt elfogyasztott a buli kezdetéig, így már bőven a haverkodós kedvükben voltak. Érdekes, hogy míg Svájcban a hétköznapokban általában mindenki a helyi dialektust használja, itt nem volt olyan ember, aki ne a hochdeutschcsal kezdte volna a beszélgetést.
Vasárnap:
Szombaton ismerősöknél aludtunk. Mivel vasárnap egyikünk sem sietett haza, kitaláltuk, körülnézünk még a környéken: a közeli vadasparkot választottuk végül. Láttunk medvéket, vaddisznókat, őzeket, mormotát és sok más állatot is. Ami nagyon tetszett, hogy a park közepén egy kis piknikező hely állt, tele padokkal, asztalokkal, sőt még grillezni is lehetett ott. Aznap is tele volt a hely családokkal, baráti társaságokkal. És persze még belépőt sem kellett fizetni.
Mi nem úgy készültünk, hogy ott fogunk ebédelni, ezért inkább betértünk egy útba eső étterembe. Én Zürcher Geschnetzeltest ettem. Nagyon finom volt! Ha lesz még esélyem rá, tuti, hogy máskor is fogok ilyet rendelni. Ez valójában egy borjúhúsból és gombából készült tejszínes ragu, amihez rösztiburgonya dukál. Majd keresek receptet és megosztom veletek.
Az egyórás út végén már örültem, hogy leszállhattam a vonatról, mert már több, mint fél órája a bulira hangolódó, iszogató, hangoskodó emberek között ültem. A nővéremmel együtt szolid utcai ruciban érkeztünk meg a főpályaudvarra. És mikor kezdtünk belemenni a tömegbe, úgy döntöttünk, beszerzünk mi is valamilyen bohókás kiegészítőt. Felpróbáltunk egy csomó kalapot, parókát, szemüveget, de nem voltak az igaziak. Inkább behúztunk az egyik H&M-be, ahol főleg a leértékelt ruhákból, másfél óra elteltével, összeállítottunk egy buliöltözéket magunknak. Ami nem állt másból, mint egy szürke miniszoknyából és két mintás sálból, amit pólóként kötöttünk magunkra. Utána már csak egy kis italt kellett beszereznünk, ami a tömeg miatt sokkal tovább tartott, mint a normális, nyugis napokon szokott. Mondjuk őrülten nagy bulihangulatunk nem volt, meg a techno sem igazán a kedvencünk, így nem maradtunk sokáig a helyszínen. Azért legalább bolondoztunk kicsit.
A legtöbb körülöttünk lévő ember már kellő mennyiségű italt elfogyasztott a buli kezdetéig, így már bőven a haverkodós kedvükben voltak. Érdekes, hogy míg Svájcban a hétköznapokban általában mindenki a helyi dialektust használja, itt nem volt olyan ember, aki ne a hochdeutschcsal kezdte volna a beszélgetést.
Vasárnap:
Szombaton ismerősöknél aludtunk. Mivel vasárnap egyikünk sem sietett haza, kitaláltuk, körülnézünk még a környéken: a közeli vadasparkot választottuk végül. Láttunk medvéket, vaddisznókat, őzeket, mormotát és sok más állatot is. Ami nagyon tetszett, hogy a park közepén egy kis piknikező hely állt, tele padokkal, asztalokkal, sőt még grillezni is lehetett ott. Aznap is tele volt a hely családokkal, baráti társaságokkal. És persze még belépőt sem kellett fizetni.
Mi nem úgy készültünk, hogy ott fogunk ebédelni, ezért inkább betértünk egy útba eső étterembe. Én Zürcher Geschnetzeltest ettem. Nagyon finom volt! Ha lesz még esélyem rá, tuti, hogy máskor is fogok ilyet rendelni. Ez valójában egy borjúhúsból és gombából készült tejszínes ragu, amihez rösztiburgonya dukál. Majd keresek receptet és megosztom veletek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése