Magyar rajzfilm

Németórán pár hete már a jövővel foglalkozunk, ezt a témakört járjuk körül. Hogy mi lesz, mondjuk ötven év múlva vagy még később. Hogyan képzeljük el az akkori életet, milyen találmányok lesznek stb.

Tegnap a robotokról beszéltünk, hogy milyen területeken fogják az emberek használni őket. Például kitaláltunk olyanokat, hogy lesznek tűzoltó-, háztartási és bébiszitter-robotok. A tanárnőnek meg eszébe jutott erről, hogy gyerekkorában nagyon szerette a Mikrobi című magyar rajzfilmsorozatot. A fontosabb dolgokra még mindig emlékszik belőle. Mi ketten magyarok meg csak törtük a fejünket, hogy az melyik mese is lehet, mert a cím ismerősen csengett ugyan, de többre nem emlékeztünk belőle. Most viszont már tudom.

Itt az egész sorozat, frissítsétek fel ti is az emlékezeteteket!

Kis testmozgás

Tegnap végre rávettem magam, hogy elmenjek kocogni. A közeli erdőt vettem célba. Jó pörgős számokat pakoltam a telefonomra (köszönet értük még egyszer Orsinak!), felhúztam a múlt héten, direkt ösztönzés céljából vásárolt sportrucimat, majd nekivágtam.

Errefelé nagyon sokan szoktak futni, és amikor ők csinálják, olyan könnyűnek tűnik a dolog. Én viszont csak fél óráig bírtam, és már az első pár perc után úgy éreztem, meghalok. Azt hittem, azért jobban fogom bírni. De sajnos nem. Ezzel bebizonyosodott, hogy alaposan eltunyultam az utóbbi időben. De nem adom fel, elhatároztam, hogy amikor csak tudok, elmegyek majd futni. Remélem, ki is tartok a célom mellett.

Jó ez a választott útvonal, mert tele van emelkedőkkel és lejtőkkel, szóval vannak benne könnyebb és nehezebb szakaszok is. Ráadásul a táj is szép. Bár mikor már úgy éreztem, nem bírom sokáig, akkor nem tudtam az erdőben sem gyönyörködni. Sőt egy idő után a fülembe üvöltő zene sem igazi motiválóerő. De érzem és tudom, hogy lesz ez még jobb is! Aztán majd lehet, hogy a maraton lesz a következő cél...

Papiliorama

Tegnap bevágtuk magunkat a kocsiba, és meg sem álltunk Kerzersig. Ott található ugyanis a Papiliorama, amit már nagyon régóta meg akartunk nézni. Most végre el is jutottunk oda. Sajnos esett az eső, így a szabadtéri állatsimogatós részt ki kellett hagynunk - a csajok majd máshol simogatnak kecskéket és hasonló állatkákat. Ami viszont odabent várt ránk, nagyon szuper volt.

Pillangók a nektáros pultnál

Vásárlás zenére

Pénteken ismét elmentünk bevásárolni a hétre. Épp a szalámik között válogattam, mikor hangos zene ütötte meg a fülemet. Első gondolatom az volt, hogy ki és miért játszik a bolt közepén egy hangszeren. Majd megfordultam és láttam, hogy egy idős férfi, egy kóstoltató pult mellett alpesi kürtön játszik, népviseletbe öltözve.

Mikor elmentünk mellettük, kiderült, hogy a hegyekben élő gazdák termékeit népszerűsítik: joghurtot, kekszet, teát kaptunk tőlük. Természetesen mind adalékanyag-mentes, egészséges élelmiszer. A kicsiknek és nekünk is ízlett mindegyik finomság, úgyhogy vettünk is egy nagy adag joghurtot és teát. 

És akkor essen néhány szó a hangszerről is.

Újra jelentkezem

Húú, már nagyon régen nem jelentkeztem, közel egy hónapja. Remélem, nem aggódtatok! Mindössze annyi történt, hogy lusta és fáradt voltam nekiállni esténként írni, meg mondjuk nagyon sok említésre méltó dolog nem is történt az utóbbi időben velem. 

Szépen telnek a mindennapok, élvezzük a tavaszt, a várva várt napsütést. Itt már hetek óta olyan kellemes az idő, hogy vékony ruhában is kint lehet lenni a szabadban egész délután. Sőt ma már délelőtt is jó meleg volt. Így mindennapos program lett, hogy a déli alvás után kimegyünk a kicsikkel az udvarra játszani, majd elsétálunk a közeli lovardához. Ha épp kutyát sétáltatnak arra, akkor természetesen azt is megsimogatjuk. És általában a környék egész gyerekserege nálunk van, már-már óvodát üzemeltetünk mi ketten Katival.

Ma kaptak a kicsik homokozót és bébitaxikat, szóval újabb dolgok épülnek majd be játékprogramba. Esténként meg majd nem tudjuk bevinni őket a lakásba, sőt még nagyobb hiszti lesz reggelente, hogy ők ki akarnak menni, azonnal, játszani az udvarra. De ez érthető.