Állatos, vidám vasárnap

Mivel ma nem volt annyira jó idő, hogy elmenjünk a strandra, így inkább egy élménypark felé vettük az utat a családdal. A Studenben található Seeteufelben jártunk. Ez nagyon klassz hely a gyerekeknek. Van egy csomó állat (pingvinek, vidrák, majmok, kenguruk, emuk, minikecskék, zebrák stb.), azon kívül pedig tele az egész hely gyerekjátékokkal. Lehet vízibiciklizni, kisvonatozni, játszani az ugrálóvárban, gokartozni - és még sorolhatnám. Még fagyiskocsi is van. Ki is derült, a csajokat nem lehet megelőzni fagyievésben, annyira gyorsak.

A fenti képre kattintva jön még pár kép

Kis kertiparti

Előző szombaton tartottunk egy kis összejövetelt nálunk, amolyan elő augusztus 20-át. Elhívtunk pár ismerőst: főleg magyarokat. Csináltunk lángost, aztán este grilleztünk. Már-már családias hangulatban telt a nap. A gyerekek jót játszottak együtt, mi felnőttek pedig jót beszélgettünk. És még a svájci barátokat is összeismertettük a lángossal. Szerintem ízlett nekik. Nagyon jól éreztük magunkat.

Újra tanulom a németet

Hétfőtől kezdve újra iskolába járok. Ismét egy teljesen új csoporttal. Sőt most még a tanárom is új. Itt mindenki aktívabbnak tűnik, mint az előző csapatban volt: többet beszélünk (többet mernek beszélni?) és nem csak nyelvtani feladatokat csinálunk. Mondjuk ez nagyrészt a tanárnak is köszönhető, aki nem hagyja, hogy egyes emberek lapuljanak az órán, felszólítja őket, így pörgősebbnek és hatékonyabbnak tűnik az oktatás. Végig történik valami, alig vannak üresjáratok. 

Különben megint nagyon változatos a felhozatal: van csoporttársam Horvátországból, Indonéziából, a Fülöp-szigetekről, Litvániából, Magyarországról, Eritreából, Spanyolországból és Szerbiából. Mondjuk utóbbiban nem vagyok teljesen biztos, hogy Szerbiából jött, de az biztos, hogy az egykori Jugoszlávia területéről származik, ugyanis a bemutatkozásnál elmondta, hogy az akkori országban használt összes nyelvet beszéli.

Ez igazán kalandos hétvége volt

Péntek I. rész:

Katival lángost akartunk enni, és mivel itt nem lehet kapni, nekiálltunk mi magunk elkészíteni. Anyutól beszereztem a receptet, megcsináltam a tésztát. Mivel egyikünk sem sütött még lángost, nem volt gyakorlatunk a tészta kinyújtásában sem. Kisebb nehézségek, többszöri próbálkozások után végül csak sikerült belejuttatnunk a néhol vastagra sikerült, inkább ovális, mint kerek adagokat az olajba. Roger első reakciója: "Hát ez nem úgy néz ki, mint Magyarországon szokott." Kicsit morcosan, de azért nevetve felvilágosítottuk, hogy ez volt az első alkalom, hogy ilyet készítettünk. Majd megjegyezte, hogy "Viszont nagyon finom lett." 

És ha már magyar kaját ettünk, gondoltam, illene a pillanathoz a Magyarország-Svédország férfi kézilabda meccs, amit épp közvetített a tévé. Szóval evés közben azt néztük/hallgattuk. De még jobb lett volna az este, ha máshogy alakul a mérkőzés vége.

Bla, bla, bla

Sok idő telt el megint az utolsó bejegyzésem óta. Az elmúlt hetekben otthon voltam, nyaraltam, majdnem három hétig. Kimondva soknak tűnik a tizenkilenc nap, de valójában nagyon gyorsan véget ért. Jöttem-mentem, strandoltam, családoztam, barátnőztem, hajókáztam a Balatonon stb., stb. Alig volt olyan nap, amikor nem mozdultam ki a házból, szinte mindig mentem valahova. Elnézést kérek azoktól, akikkel nem találkoztam, ígérem, ha újra otthon leszek, pótoljuk a dolgot.