Kis svájci illemtan

Kedden ismét elvittük a gyerekeket a Krabbelgruppéba, azaz a helyi játszóházba. Benyitottunk a terembe, egy nagy "Hallo zame" köszöntéssel üdvözöltünk mindenkit, majd leraktuk a gyerekeket és leültünk a földre, a már ott játszó gyerekek és anyukák közé. Idővel pedig kapcsoltunk, miért néztek ránk olyan fura szemekkel az első pár percben a felnőttek. 

Nagy utazás

Szombaton vonatra szálltam, és meglátogattam a nővéremet, aki szintén Svájcban él. Keresztben szinte átszeltem az egész országot. Többszöri átszállást követően, körülbelül három és félórás út után érkeztem meg hozzá. Majd ugyanazt az utat tettem meg vasárnap, visszafelé is.

Vannak emeletes vonatok is. 

Az itteni vonatközlekedést nem is érdemes a hazaival összehasonlítani, annyi a különbség, hogy hamar belefáradnánk a felsorolásba. A vonatok pontosan indulnak és érkeznek, a kocsik modernek és tiszták, senki sem dohányzik sunyiban az ajtóknál és nem kell lesni az állomás nevét a vasúti épület falán, ugyanis a hangosbemondó előre figyelmeztet, melyik megálló következik. És a kalauz is közli veled ezt az információt, ha épp arra jár,  ugyanis ők itt nem azzal kezdik az ellenőrzést, hogy "Új felszállók menetjegyét kérem", hanem azzal, hogy a "Következő megálló (mondjuk) Zürich Hauptbahnhof". Ezt vagy hangosan, az egész vagon utazóközönségének mondják vagy személyesen az utasoknak, miután megnézték a jegyüket.

Mozis este

Pénteken moziban voltam, és nagyon büszke vagyok magamra, mert az egész filmet értettem. George Clooney új filmjét néztük meg, ahol olyan családapát játszik, akinek a felesége kómában fekszik, és neki kell eldöntenie, hogy lekapcsolják-e a nőt a gépekről. Közben persze kiderül ez meg az. Egyszerre szomorú és vidám is a történet. Ez a szerep különben nagyon jól áll Clooney-nak, mert itt végre nem a macsót játssza, hanem egy szomorú, hétköznapi férfit. És jól alakítja ezt a figurát. Nézzétek meg, amint lehetőségetek nyílik rá!

 

A film címe: The Descendants (Utódok)

Rendezte: Alexander Payne

Néhány dolog a hétről

Ide is beköszöntött a tél. Már szombaton elkezdett hullni a hó, és mostanra szép kis mennyiség gyűlt össze belőle. Nagyon hideg van, és komolyan fúj a szél. Ha nem muszáj, nem dugom ki az orrom a házból. 

Szerdán is voltam iskolában, és helyesbítenem kell a létszámról korábban írottakat. Összesen tízen vagyunk a csoportban, nem nyolcan. Csak múltkor ketten hiányoztak, még egy francia nő, illetve egy romániai lány. De ők sem újak, hiszen már ismerték a többieket korábbról.
 

Ha jól emlékszem, akkor kedden történt, hogy bekapcsolták a városban a légvédelmi szirénákat. Persze csak ellenőrizték, hogy működőképesek-e. Állítólag ezt pár évente meg szokták csinálni.

Holnap pedig tortákat fogunk sütni. Puncsosat és csokisat.