Nyelvtani teszt

Au pairként - ha jól tudom - kötelező nyelviskolába járni, így januártól én is újra beülök a padba, és éjt nappallá téve tanulom a der/die/das ragozását. Meg persze a többi finomságot.

Ma végre rávettem magam, hogy megcsináljam a szintfelmérő tesztet. Ebből derül ki ugyanis, hogy melyik osztályba fogok járni. És hihetetlen módon a B2-es csoport jött ki, ami a "hagyományos" kategóriák szerint - mondjuk úgy - az erős középfoknak felel meg. Azt írják, hogy képes vagyok a véleményemet mindenféle témában tisztán és spontán módon kifejteni. Váó!

Én igazából A2-B1-re saccoltam magam, hiszen rengeteget felejtettem az elmúlt évek alatt. De látva a teszt eredményét, kiegyezem a magasabb kategóriával. A B2-t azért továbbra sem tartom teljesen reálisnak.  Remélem viszont, hogy decemberben a teszt már B2-C1-et fog mutatni. Legalább...!

Viszont ha ti is ki akarjátok próbálni, mennyire megy nektek a német, esetleg valamelyik másik idegen nyelv, nyugodtan kattintsatok erre a linkre, és tegyétek próbára magatokat!

Hazarepültem

A korábban tervezett szombat helyett már hétfőn haza kellett jönnöm. Ismét nagyon pici repülővel utaztam, összesen tízen voltunk rajta utasok. Akartam fotókat készíteni, mert az Alpok baromira jól néz ki odafentről, de annyira felhős volt az ég, hogy az út 95%-ban csak fehérség borította az ablakot. A pilóta bemondta egyszer, hogy melyik irányban van tőlünk Zürich és Aargau, amit tiszta időben akár látni is lehetett volna.

A felszolgált étellel kissé meggyűlt a bajom. Egy kis kifliszerűséget kaptunk pici palack vízzel és egy tányérkán pár szelet szalámit lecsójellegű szósszal leöntött paradicsom- és paprikakockákkal. Mindezt aprócska villa-kanállal kellett megennem. Attól féltem, hogy a piros mártás rácsöppen a nadrágomra. De szerintem akkorát visítottam volna abban az esetben, hogy a férfi, aki a vészkijárat mellett ült, feltépte volna az ajtót ijedtében. 

Majd januárban, a visszaút során remélem, jobb körülmények lesznek, és akkor tudok képeket is mellékelni a hósipkás hegyekről.

Karácsonyi bevásárlás

Tegnap elvonatoztam Bernbe. Egyedül! Féltem kicsit, hogy el fogok tévedni az utcarengetegben: mondtam is a családnak, hogy ha estig nem érek haza, keressenek meg a belvárosban. Végül minden jól ment, úgy közlekedtem ott, mint a helyiek. Benéztem milliónyi boltba, végigjártam a karácsonyi piacot, sőt még néhány fotót is készítettem.

Először egy háromemeletes játékboltot vettem célba, amit korábbi berni útjaim egyikén már láttam, de ott nem jártam sikerrel, ugyanis a kirakat majdnem tartalmasabb, mint maga az áruház. Így inkább belevetettem magam a tömegbe és az árkádok alatt meghúzódó boltok sokaságába. Hihetetlen, hogy a pályaudvar és a Zytglogge közötti rövid szakaszon mennyi ember elfér: tömve voltak az utcák és az üzletek is. Léptem egyet, máris beleütköztem valakibe. Ráadásul otthon úgy gondoltam, hogy mivel borús az idő, biztos hideg van, és úgyis sokáig leszek úton, szóval jobban járok, ha alaposan felöltözöm. Na ezt nagyon megbántam, ugyanis kb. tizenkét fok volt odakint, a boltokban meg vagy harminc, így csak küzdhettem a téli kabátommal egész idő alatt. Ha a kezembe fogtam, útban volt, ha felvettem, akkor meg megsültem.

Mák... az meg micsoda?

Hetek óta beszéljük Katival, az anyukával, hogy kellene sütni valami finomat. Mivel adventi időszak van, sőt már majdnem itt a karácsony, úgy döntöttünk, beiglit készítünk. Igen ám, de a dió itt igen drága és nem is nagyon népszerű: nem baj, gondoltuk, pótoljuk mandulával és/vagy mogyoróval. De a mákot sem szeretik Svájcban, sőt nem is esznek mákos ételeket, főleg azért, mert a növénnyel kapcsolatban mindenki rögtön a drogozásra asszociál. 

Havas hegyek

Az elmúlt napokban vastag felhőréteg borította az eget, egész nap csak esett, fújt a szél. Ma viszont újra kisütött a nap, kitisztult az ég, így ismét rálátni a Jura hegységre a lakásból és kicsit az ablakomból is, ahol már hétfőn megjelent a hó. Egyelőre hatszáz méter magasan van a "hóhatár", de a meteorológusok szerint hétfőn már az alacsonyabban fekvő helyeket is eléri.

Jó gyerekek voltatok?

Ma van december 6-a. Remélem, senki sem kapott virgácsot! Svájcban is ezen a napon érkezik a Mikulás a gyerekekhez, akik ugyanúgy mikuláscsomagot kapnak, tele mindenféle finomsággal (pl. svájci csokikkal... nyammm). Mellé pedig mindenkinek jár egy Grittibänz is. Ez egy kelt tésztából készült, széttárt lábú emberfigura, aminek mazsola a szeme és a szája, a kezében pedig általában csokirudat tart. Minden pékségben hozzá lehet jutni, de otthon is könnyen elkészíthető. A neve a következő szavakból áll össze: a Gritti a terpeszállás, a Bänz pedig a férfi régies szinonimája.

 

A miénk nem volt ennyire kidolgozott, hiszen a pékeknek

nincs ilyenkor idejük cicomázni a figurákat. 

Játszóház

A városban, az egyház közösségi házában havonta kétszer játszóházat (Krabbelgruppe) tartanak, ahol a szülők kicserélhetik tapasztalataikat, a kicsik meg játszhatnak egy nagyot. Most voltunk először ezen az összejövetelen, de megyünk majd minden alkalommal. Volt ott kb. tizenöt gyerek, kicsik és nagyobbak egyaránt. A csajok élvezték az új társaságot. Mindenki nagyon kedves volt, pár anyukával beszélgettem is. 

Szóljatok ti is bele!

Látom, hogy olvassátok a blogot, de ez így nem interaktív. Tessék hozzászólni a bejegyzésekhez, kérdezzetek, véleményezzetek, reklamáljatok stb.!

Fülbemászó dalocska

Nincs olyan nap, hogy ne szólna ez a rádióban

A mai vacsora

Ma megismerkedtem a raclette-el. Ez ugye egy hagyományos svájci étel, ami olvasztott sajtból és hozzá járó mindenféle finomságból áll. A gépet, amivel készítik, úgy kell elképzelni, mint egy grillt, aminek a tetejére és a közepére is lehet kaját pakolni. Mi felülre héjában főtt krumplit tettünk, ami így meleg maradt. A készülék közepébe kis lapátokon lehet a sajtot bepakolni. A sajtra jöhet valamilyen fűszer, hagyma, szalonna, bármi, ízlés szerint. Köretként a tányérokra a krumpli mellé pedig savanyú uborka, gyöngyhagyma, paradicsom került, de igazából itt is csak az ízlés szab határt a kínálatnak. Nagyon finom étel, de kegyetlenül laktató. Pár darab sajt után úgy érzed, tele van a gyomrod, és nem bírsz többet enni, de a szemed még akkor is kívánja az előtted álló ételt. Aztán még hozzá egy-két pohár finom vörösbor... és máris jó az este!

Kép forrása: http://racletterecipes.net/easiest-raclette-recipe/

Helyesbítés

Bedöglött a család fényképezőgépe, ezért venniük kellett egy újat, amivel már sikerült feltölteni a laptopra a képeimet. Amiket már láthattok is a blogon a Bern és a Solothurn bejegyzésekben. Sőt a Bernről szóló írást teletűzdeltem linkekkel, illetve a másikhoz is csatoltam egy klassz dolgot. Jó nézegetést!

A militarista Svájc

Csütörtökön hallottam, hogy Svájc Gripeneket vásárolt, összesen 22 darabot. De ezek nem ám hétköznapi gépek, hanem olyanok, amik egyelőre csak a tervezőasztalon léteznek. 

Az ország egyébként annak ellenére, hogy a semlegesség elvét vallja, komoly hadsereget tart fent. A férfiaknak 18-21 hetes kiképzésen kell részt venniük, majd évente három hétre ismét bevonulnak, amíg le nem telik nekik a 260 napos szolgálat vagy míg el nem érik a 26 éves kort. Azt követően tartalékos állományba kerülnek 32 éves korukig, amikor is otthon tarthatják a fegyverüket és az egyenruhájukat. Így a lakosság akár fél nap alatt mozgósítható, ha szükség lenne rá. És nagyon sok az országban a fegyver.

Gyakran találkozni az utakon katonai konvojokkal, egyenruhás fiatalokkal; és általában minden településen van lőtér. Nálunk is dübörgött minden hétfőn, de nem tudjuk, hogy a katonák vagy csak a helyi sportlövők gyakorlatoztak-e a településen. 

A fiatalok egyébként nem igazán akarnak bevonulni, többségük feleslegesnek tartja a hadsereget. Ráadásul egyre kevesebb újoncot tudnak kiállítani a hatóságok, mert nagyon sokaknak rossz az egészségi állapota vagy csak pusztán túlsúlyosak, és nem tudják végigcsinálni a kiképzést.

És ami még érdekes: minden településen van óvóhely, amit folyamatosan feltöltenek friss élelmiszerrel, gyógyszerrel, mindennel, amire szükség lehet.  Itt a városban az iskola mellett van. Ki is van plakátolva, egy szimpatikus katona néz le ránk a falról.

Forrás: Wikipedia

Az időjárás errefelé

Múlt héten még arról volt szó, hogy pénteken, azaz ma, megérkezik a hó. Aztán ma délután elkezdett esni... az eső. Pontosabban szakadni. Az időjárás meg kb. olyan, mint kora tavasszal. Plusz fokok és napsütés. Azért otthon, még az indulás előtt nem erre számítottam, sokkal inkább fogcsikorgató hidegre és nagy hóra. De ami késik, nem múlik. Talán jövő héten már ide is ér.

Zibelemärit

Minden évben, november utolsó hétfőjén hagymapiacot tartanak Bernben. Ez a Zibelemärit. Már kora hajnalban ellepik az utcákat a hagymaárusok. Minden stand tele hagymafüzérekkel, -figurákkal, hagymás ételekkel. Ezen a napon minden erről a zöldségről szól. Na meg persze az alkoholról, mert ugye ilyenkor már hideg van, szóval valamivel melegíteni kell a szervezetet.

Két új ismerősömmel, Andival és Enikővel mentem el a rendezvényre. Mivel hétfőn mindannyian dolgoztunk, csak este nyolc körül értünk be Bernbe. Ez viszont már késő volt ahhoz, hogy a vásár igazi hangulatát megismerhessem, átérezhessem. Az árusok addigra már hazamentek, mindössze egy standot láttunk, ahol még olyankor is árulták a hagymát. Viszont minden tele volt emberekkel, akik nagyon jól érezték magukat, hála az elfogyasztott alkoholnak. Az utakat ellepte a konfetti, amit hagyományosan délután négy órakor szórnak szét a jelenlévők, és svájci módra ilyenkor már el is kezdték összetakarítani.

Fényképek

Anno az indulást megelőző alapos pakolásba kis hiba csúszott, ugyanis a fényképezőmhöz mindent elraktam, ami itt kellhet (töltőt, sok-sok elemet), de az átjátszó kábel otthon maradt. Gondoltam, nem baj, majd a család gépébe átteszem a memóriakártyát, és a probléma máris meg lesz oldva. Igen ám, de a kártyámat nem lehet a fényképezőjükbe belerakni, mert szélesebb fajta. Így ez a lehetőség is ki van lőve; és naná, hogy a kábel sem olyan, mint ami a gépemhez kell. Szóval képeket nem tudok mellékelni addig, míg haza nem érek. De januárban az átjátszó kábel lesz az első, amit elcsomagolok, az tuti!

Darázsfészkek

Most vettem észre, hogy az egyik ablakom alján két hatalmas darázsfészek van. Az egyik a redőnyhöz, a másik meg szorosan mellette, a falhoz építve. Ezentúl szerintem a másik ablakot fogom nyitogatni, ezt meg békén hagyom.

Díszkivilágítás

Ma délután felraktuk a karácsonyi díszkivilágítást az udvaron lévő fákra. Azaz a bejáratnál két fenyőre, illetve az erkély előtti két kis gömb alakú bokorra. A fenyő eléggé összeszurkált, mikor rátekertük az izzósort. Nem kukkantottam még ki az ajtón, amióta sötét van, de biztos, nagyon jól néz ki. Majd meglesem.

Miközben tekertük a fenyőre az izzókat, odajött hozzánk a szemközti házból a kislány. Úgy 5-6 éves lehet. Szegényke beszélt hozzám, de nem értettem, mert a helyi dialektust használta. Annak ellenére is, hogy szóltam neki, hogy velem az irodalmi németet kell beszélnie, különben nem értem meg. Nagyon aranyos. Állítólag nagyon szeret fecsegni, meg sokszor át szokott jönni a családhoz, szóval lesz még időnk egyezkedni, melyik németet használjuk. 

Mai időjárás

Amióta itt vagyok talán csak három napon volt rossz idő, különben mindig sütött a nap, és nem volt nagyon hideg sem. Ha reggel zúzmarás volt is minden, délig elolvadt. Ma viszont... Egész nap vastag köd lepett el mindent, és kutyahideg volt. De állítólag jön majd még "jó" idő is a héten. Remélem, már holnaptól!

Dj Bobo

Ma este az X-Factort néztük a tévében. Apró különbségeket leszámítva ugyanolyan, mint otthon. Mondjuk ez nem meglepő, hiszen egy kaptafára készülnek. Például itt is agyon dicsérik a gyengébb produkciókat is. Mondjuk érdekes változtatás, hogy a német műsort kedden sugározzák, és nem hétvégén, mint nálunk. Vagy csak egyedül Magyarországon vannak az ilyen műsorok szombatonként?

Ami tetszett, hogy az egyik csapat (egy férfi és egy nő) operajellegű dalokat énekel, vagy popzenéket, de azt is opera stílusban. és sikerük van, hiszen már csak öt produkció volt ma versenyben. Aztán lehet, hogy épp ma estek ki, nem tudom ugyanis, hogy mi lett a vége, mert nem néztem végig a műsort. Az első kör után otthagytam a tévét.

Az egyik reklámblokk alatt viszont nem akartam hinni a szememnek: Dj Bobo legújabb cédéjét hirdették. Valami Live in Las Vegas vagy legalábbis nagyon hasonló a címe. Azt hittem, ő már nincs terítéken, de úgy látszik, csak nálunk került süllyesztőbe.

Séta az erdőben

Tegnap illetve ma is kijutottam a mellettünk lévő erdőbe; a piciket vittem ugyanis oda sétálni. Tele van fenyőfákkal, az utak mentén pedig rengeteg tölgy és bükk található. Három gyalogút is átvezet rajta, így el lehet dönteni, hogy nagyot vagy csak kisebbet akarunk sétálni. Tegnap két nagy kört tettünk meg, én nézelődtem, ők addig aludtak a kocsiban. A lakás egyik ablaka épp arra az útra néz, ami levezet az erdőhöz; szinte nincs olyan, hogy valaki ne menne éppen arra. Gyakran viszik a kutyákat is oda sétálni, de az sem ritka, hogy ott lovagolnak.

Ilyen közel van az erdő

Új ismerősök és Solothurn

Több magyar él itt a városban, illetve a környéken. A család már tervezte, hogy összehoz néhányukkal, s ez tegnap megtörtént. Három magyar nőt is megismertem, egyikük csak pár évvel idősebb nálam. Mindannyian nagyon aranyosak.

Délután pedig a családdal elutaztam Solothurnba. Ez a város kb. félórányi autóútra van tőlünk. Az Aare folyó két oldalán helyezkedik el. Solothurnt tartják Svájc legszebb barokk településének. A St. Ursenkathedrale például hatalmas és nagyon szép. Az egykori óratorony meg baromira jól néz ki a kőből készült falaival és nagy aranyozott óráival. És találkoztam a család két ismerősével is.

Az Aare

Nézd meg a várost 3D-ben

Az összes képért kattints ide!

Bern

A héten már kétszer jártam Bernben. Vonattal tőlünk legfeljebb 18 percre van. Ez Svájc negyedik legnépesebb városa, szóval főváros létére nem mondható nagynak. Viszont nagyon szép! Telis-tele van régi, homokkőből épített házakkal, az utcán járva úgy érzed, mintha a régmúltba csöppentél volna vissza. Leszámítva persze a rengeteg modern üzletet, amik ellepik a várost. Ezek többsége a házak alatt végigfutó, összesen hat km hosszú árkádsoron helyezkedik el.

Már itt is nagyon készülnek a karácsonyra. A kirakatok, ablakok mind tele vannak díszekkel. A főutcán a házakra pedig kis fenyőfákat "akasztottak". Esti kivilágításban viszont még nem láttam Bernt, de biztos, nagyon hangulatos.

A város és egyben a kanton címerállata a medve, így mindenhol ebbe az állatba botlik az ember. Megtalálható szökőkutakon, címereken, szobrokon. Sőt már a XVI. században kialakítottak az Aare folyó mellett, a mai városközponthoz nagyon közel egy "medveparkot" is, ahol élő macik láthatók egész nap. Sajnos velük még nem találkoztam, de legközelebb nem hagyom ki a látnivalók közül a Bärengrabent.

Kezdjük a legelejéről!

November 12-én érkeztem meg Bernbe egy hihetetlenül kicsi repülővel - ha jól tudom - az itteniek közül a legkisebb nemzetközi repülőtérre. A "kilátó" például közvetlenül a leszállópálya mellett van, mindössze egy kis kerítés választja el az embereket a gépektől.

Jelenleg Bern közelében, egy kisebb városban lakom, a település szélén, közvetlenül az erdő mellett. Tervezem, hogy egyik nap feltérképezem arra is a területet, és már elképzeltem, milyen jót lehet majd ott kocogni tavasszal, ha rá tudom venni magam a mozgásra. Ez különben egy nagyon hangulatos helyiség; tele van régi épületekkel, zöld területekkel és nagyon kedves emberekkel, akik mindenkinek köszönnek, akárki jöjjön is szembe velük az utcán. A helyi dialektust viszont még nem értem, csak pár szót szoktam felfogni a mondanivalójukból. De ha hozzám szólnak, akkor azonnal átváltanak irodalmi németre - még szerencse! Mondjuk még akkor is koncentrálnom kell. De majd belejövök!

Miért kezdtem blogírásba?

Erre a kérdésre egyszerű a válasz: lusta vagyok. Azaz nem akarok milliónyi emailt írni. Itt egyszerre elmesélhetem mindenkinek, mi történik velem Svájcban. Így senki sem marad le a friss infókról.