Február 16-án, szombaton, részt vettem a berni városi farsangon. Érdekes a dátum, ugyanis akkor már elmúlt hamvazószerda, a farsangi időszak utolsó napja. De ez úgy látszik, nem zavarta a szervezőket. Három napos rendezvény volt, többek között olyan programokkal, mint a medvekiszabadítás, a gyerek- és fáklyás felvonulás, illetve a boszorkányfarsang.
A szombati, záró napon tartották a nagy felvonulást, ahol a környék farsangi zenekarai képviselték magukat. A tagok ötletes ruhákba és maszkokba bújtak és nagyon jó hangulatot teremtettek. Az ilyenkor játszott zenét Guggenmusiknak hívják, ami svájci-dél-német eredetű. Ez főleg fúvószenét takar, amit erős ritmusalapra, "ferdén" fújnak. Azaz úgy, mintha elcsúsztatnák a ritmusszekcióhoz képest a dalt. Népzenéket, gyerekdalokat, aktuális és örökzöld slágereket is feldolgoznak az együttesek. A nap végén pedig a belváros különböző pontjain felállított színpadon hosszabb-rövidebb koncerteket adtak. Mi meg jót buliztunk közben. Sajnos a fényképezőm nem képes ilyen nagy hangzavarban jó minőségű videót készíteni, ezért inkább az internetről gyűjtöttem pár felvételt. A képeimet viszont megmutatom nektek. Értük ide kattintsatok.
A másik esemény, amiről még nem számoltam be nektek, az a Museumsnacht, azaz a múzeumok éjszakája volt márciusban. Ezt ugyanúgy kell elképzelni, mint az otthoni rendezvényt. Az összes múzeum kinyit erre az estére, a várost meg ellepik az emberek. Mindössze 25 frankos jegyet kell vásárolni és azzal ingyenes a belépés az intézményekbe és nem kell fizetni a tömegközlekedésért sem. Sajnos itt is, mint otthon, mindenhol hosszú sor kígyózott a bejárat előtt, így Timivel nem jutottunk be túl sok helyre.
Először a Historisches Museumnál próbálkoztunk, ahol az új Qin kiállításra akartunk bejutni, ami a híres kínai agyagkatonákat mutatja be. De legalább két órát kellett volna várnunk, míg eljutunk az ajtóig, így ezt a programot inkább máskorra halasztottuk. Helyette betértünk a Naturhistorisches Museumba, ahol hamar rá kellett jönnünk, hogy szinte semmilyen különleges programmal sem készült arra az estére a múzeum, és mivel már van nekem is Euro26 kártyám, amivel ingyen mehetek be az év bármely napján az intézménybe, inkább továbbálltunk jobb programot keresve. Így jutottunk vissza a Bundeshaus elé, aminek a kapuit szintén megnyitották ezen az estén. Itt is vártunk röpke fél órát, majd átsétálva a mágneskapun, bejutottunk egy nagyon szép kupolacsarnokba. Aztán beültünk az üléstermekbe, ahol bolondozva eljátszottuk, milyen lenne itt képviselőnek lenni. Nagyon szép és elegáns az épület. Mindenhol a kantonok címereivel, svájci életképekkel és egyes helyeken némi túldíszítettséggel találtuk szembe magunkat.
Aztán elhagyva a parlament épületét, felugrottunk egy ezeréves buszra, ami pont az épület elől indult. Na jó, nem volt túl öreg, kb. az ötvenes-hatvanas évekből származhatott. Kicsi bőrülésekkel, hangos motorral és kevés levegővel büszkélkedhetett. Mindezek ellenére (vagyis inkább pontosan ezért) nagyon hangulatos volt ezzel tenni egy kisebb kört a városban. Aztán a buszról leszállva felugrottunk egy ugyanolyan idősnek tűnő villamosra is, ami aztán elvitt minket a Trammuseumhoz (Villamosmúzeum). A villamoson, amelyikkel utaztunk, a menetirányra merőlegesen lehetett csak helyet foglalni egy hosszú fapadon. A padlója fából készült és a falon olyan táblák voltak kitűzve, amelyek arra hívták fel a figyelmet, hogy tilos pipázni és cigarettázni, illetve a földre köpni. A múzeumban öt, főleg huszadik század eleji villamos volt kiállítva. Az egyikben volt egy érdekes magasított ülés, ami úgy nézett ki, mint egy kisebb pad. A másikban meg faülések voltak. Szinte mindegyik szűk volt, anno nem férhetett el rajtuk egyszerre sok ember. Aztán innen visszakanyarodtunk a belváros felé, ahol felszálltunk a modern tömegközlekedési eszközökre és azzal vitettük haza magunkat.
A Museumsnachton készült képeimet itt találod. Ide kattintva pedig egy nagyon jó összefoglaló videót találsz.
A szombati, záró napon tartották a nagy felvonulást, ahol a környék farsangi zenekarai képviselték magukat. A tagok ötletes ruhákba és maszkokba bújtak és nagyon jó hangulatot teremtettek. Az ilyenkor játszott zenét Guggenmusiknak hívják, ami svájci-dél-német eredetű. Ez főleg fúvószenét takar, amit erős ritmusalapra, "ferdén" fújnak. Azaz úgy, mintha elcsúsztatnák a ritmusszekcióhoz képest a dalt. Népzenéket, gyerekdalokat, aktuális és örökzöld slágereket is feldolgoznak az együttesek. A nap végén pedig a belváros különböző pontjain felállított színpadon hosszabb-rövidebb koncerteket adtak. Mi meg jót buliztunk közben. Sajnos a fényképezőm nem képes ilyen nagy hangzavarban jó minőségű videót készíteni, ezért inkább az internetről gyűjtöttem pár felvételt. A képeimet viszont megmutatom nektek. Értük ide kattintsatok.
A másik esemény, amiről még nem számoltam be nektek, az a Museumsnacht, azaz a múzeumok éjszakája volt márciusban. Ezt ugyanúgy kell elképzelni, mint az otthoni rendezvényt. Az összes múzeum kinyit erre az estére, a várost meg ellepik az emberek. Mindössze 25 frankos jegyet kell vásárolni és azzal ingyenes a belépés az intézményekbe és nem kell fizetni a tömegközlekedésért sem. Sajnos itt is, mint otthon, mindenhol hosszú sor kígyózott a bejárat előtt, így Timivel nem jutottunk be túl sok helyre.
Először a Historisches Museumnál próbálkoztunk, ahol az új Qin kiállításra akartunk bejutni, ami a híres kínai agyagkatonákat mutatja be. De legalább két órát kellett volna várnunk, míg eljutunk az ajtóig, így ezt a programot inkább máskorra halasztottuk. Helyette betértünk a Naturhistorisches Museumba, ahol hamar rá kellett jönnünk, hogy szinte semmilyen különleges programmal sem készült arra az estére a múzeum, és mivel már van nekem is Euro26 kártyám, amivel ingyen mehetek be az év bármely napján az intézménybe, inkább továbbálltunk jobb programot keresve. Így jutottunk vissza a Bundeshaus elé, aminek a kapuit szintén megnyitották ezen az estén. Itt is vártunk röpke fél órát, majd átsétálva a mágneskapun, bejutottunk egy nagyon szép kupolacsarnokba. Aztán beültünk az üléstermekbe, ahol bolondozva eljátszottuk, milyen lenne itt képviselőnek lenni. Nagyon szép és elegáns az épület. Mindenhol a kantonok címereivel, svájci életképekkel és egyes helyeken némi túldíszítettséggel találtuk szembe magunkat.
Aztán elhagyva a parlament épületét, felugrottunk egy ezeréves buszra, ami pont az épület elől indult. Na jó, nem volt túl öreg, kb. az ötvenes-hatvanas évekből származhatott. Kicsi bőrülésekkel, hangos motorral és kevés levegővel büszkélkedhetett. Mindezek ellenére (vagyis inkább pontosan ezért) nagyon hangulatos volt ezzel tenni egy kisebb kört a városban. Aztán a buszról leszállva felugrottunk egy ugyanolyan idősnek tűnő villamosra is, ami aztán elvitt minket a Trammuseumhoz (Villamosmúzeum). A villamoson, amelyikkel utaztunk, a menetirányra merőlegesen lehetett csak helyet foglalni egy hosszú fapadon. A padlója fából készült és a falon olyan táblák voltak kitűzve, amelyek arra hívták fel a figyelmet, hogy tilos pipázni és cigarettázni, illetve a földre köpni. A múzeumban öt, főleg huszadik század eleji villamos volt kiállítva. Az egyikben volt egy érdekes magasított ülés, ami úgy nézett ki, mint egy kisebb pad. A másikban meg faülések voltak. Szinte mindegyik szűk volt, anno nem férhetett el rajtuk egyszerre sok ember. Aztán innen visszakanyarodtunk a belváros felé, ahol felszálltunk a modern tömegközlekedési eszközökre és azzal vitettük haza magunkat.
A Museumsnachton készült képeimet itt találod. Ide kattintva pedig egy nagyon jó összefoglaló videót találsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése