A héten már kétszer jártam Bernben. Vonattal tőlünk legfeljebb 18 percre van. Ez Svájc negyedik legnépesebb városa, szóval főváros létére nem mondható nagynak. Viszont nagyon szép! Telis-tele van régi, homokkőből épített házakkal, az utcán járva úgy érzed, mintha a régmúltba csöppentél volna vissza. Leszámítva persze a rengeteg modern üzletet, amik ellepik a várost. Ezek többsége a házak alatt végigfutó, összesen hat km hosszú árkádsoron helyezkedik el.
Már itt is nagyon készülnek a karácsonyra. A kirakatok, ablakok mind tele vannak díszekkel. A főutcán a házakra pedig kis fenyőfákat "akasztottak". Esti kivilágításban viszont még nem láttam Bernt, de biztos, nagyon hangulatos.
A város és egyben a kanton címerállata a medve, így mindenhol ebbe az állatba botlik az ember. Megtalálható szökőkutakon, címereken, szobrokon. Sőt már a XVI. században kialakítottak az Aare folyó mellett, a mai városközponthoz nagyon közel egy "medveparkot" is, ahol élő macik láthatók egész nap. Sajnos velük még nem találkoztam, de legközelebb nem hagyom ki a látnivalók közül a Bärengrabent.
Bernt 1191-ben alapították. A mai utcaszerkezet megőrizte az egykori felépítését a városnak: az utcák spirális szerkezetűek. A régi városhatárokat óratornyok mutatják. Közülük talán a leghíresebb a Zytgloggen. Az órája, mely 1530 óta van a helyén, egyben csillagászati óra is. Sőt órajáték is van mellette.
A városban található a Bundeshaus, ahol a szövetségi parlament ülésezik, illetve az ország legjelentősebb késő gótikus bazilikája, a Münster.
Mindenhol bárokba és kávézókba bukkanni az utcákon. Mi az egykori magtárból kialakított helyre ültünk be. Ennek a pincéje állítólag nagyon szép: a falakon még a több évszázados festés látható. Ezt is felvettem a megnézendő dolgok listájára. A mellettünk lévő asztalnál épp két férfi ült egy-egy kisfiúval. Az egyiket Janoschnak hívták. Először nem hittünk a fülünknek, aztán rákérdeztünk, hogy nem csak mi hallunk-e bele mindenbe magyar szavakat. De kiderült, nem tévedtünk, és mindössze azért adták ezt a nevet a gyereknek, mert megtetszett nekik és jól passzol a vezetéknevükhöz. Azért fura volt hallani, hogy egy tizenháromhónapos kissrácot "János, János" felkiáltással fegyelmeznek.
Mindenhol bárokba és kávézókba bukkanni az utcákon. Mi az egykori magtárból kialakított helyre ültünk be. Ennek a pincéje állítólag nagyon szép: a falakon még a több évszázados festés látható. Ezt is felvettem a megnézendő dolgok listájára. A mellettünk lévő asztalnál épp két férfi ült egy-egy kisfiúval. Az egyiket Janoschnak hívták. Először nem hittünk a fülünknek, aztán rákérdeztünk, hogy nem csak mi hallunk-e bele mindenbe magyar szavakat. De kiderült, nem tévedtünk, és mindössze azért adták ezt a nevet a gyereknek, mert megtetszett nekik és jól passzol a vezetéknevükhöz. Azért fura volt hallani, hogy egy tizenháromhónapos kissrácot "János, János" felkiáltással fegyelmeznek.
Azt meg majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy Einstein Bernben dolgozta ki a relativitás elméletét. A ház, melyben 1903-1905-ig élt, ma múzeumként működik.
Képekért kattints ide!
 |
| A Zytglogge órája |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése